Időről időre fel kell tűnnie az ember fiának, hogy minden amit kisgyermekként megszoktunk, a kényelem és a többi, hát megváltozott. Most már nem elég a kérdés, a kérdés minősége is fontossá vált. Azzal, hogy szimplán látjuk az igazat, már nem lehet túlélni. Ebben a gyenge lábakon álló világban, a megfelelő időben és a megfelelő módon kell feltenni a kérdést. Azt, hogy akkor most hogy is van. Hogy is van?

Ugye, mindenki arról beszél, hogy a világ örökös körforgásban van, meg mindig változik és persze a történelem ismétli önmagát. De! Mi az igazi válasz arra a kérdésre, hogy mi a világ körforgásának megfejtése? Szerintem egyszerű, de most nem én fogom megadni a választ, hanem te fogod saját magadnak. A választ pedig jellemzően attól teszem függővé, hogy mikor olvasod ezeket a sorokat. Miről beszélek, nyilván kérdezed most saját magadtól. A helyzet a következő: ülj le a kedvenc székedbe Szilveszter éjjelén, egy órakor. Csendesítsd el, vagy hangosítsd fel a televíziót. Halkítsd le a szíved dobogását és tagadj meg magadtól mindenféle reakciót a külvilág felé.
(Használati utasítás: őszinteség kötelező illetve a kérdés metaforáinak megértése is!) 
Most tedd fel magadnak a kérdést: Ott vagy, ahol lenni akarsz? 
Nem tudod, mi a megfejtés még mindig? Na, ugye, megmondtam.

Intelem

Ne a lélekzetvételt. A zihálást.
Ne a nászasztalt. A lehulló
maradékot, hideget, árnyakat.
Ne a mozdulatot. A kapkodást.
A kampó csöndjét, azt jegyezd.

Arra figyelj, amire városod,
az örök város máig is figyel:
tornyaival, tetőivel,
élő és halott polgáraival.

Akkor talán még napjaidban
hírül adhatod azt, miről
hírt adnod itt egyedűl érdemes.

Írnok,
akkor talán nem jártál itt hiába.