Azt, amit szavakkal el lehetne mondani
2012.09.07. 06:35
Egyszer egy bölcs ember azt mondta, a flamenco művészetében nem biztos, hogy a táncosok a legfontosabbak. Inkább az énekes az, aki a hierarchia csúcsán van. Remélhetőleg ez itt is igazzá válik és bebizonyosodik, szavakkal is meg lehet formálni azt, amit egyesek csak tettekkel tudnak elképzelni. A szavak művészetét meg kell tanulni. Én pedig még csak most születtem. Legyen elég ennyi kezdésnek, na meg Pilinszky.
Intelem
Ne a lélekzetvételt. A zihálást.
Ne a nászasztalt. A lehulló
maradékot, hideget, árnyakat.
Ne a mozdulatot. A kapkodást.
A kampó csöndjét, azt jegyezd.
Arra figyelj, amire városod,
az örök város máig is figyel:
tornyaival, tetőivel,
élő és halott polgáraival.
Akkor talán még napjaidban
hírül adhatod azt, miről
hírt adnod itt egyedűl érdemes.
Írnok,
akkor talán nem jártál itt hiába.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek