Azok olvassák, akik vagy látták a filmet, vagy voltak depressziósak, vagy nem esnek mély letargiába, ha túl sokat gondolkoznak az élet értelmetlenségéről. Ha ettől valaki eltér, az nem fog semmit sem érteni a következő bejegyzésből.

Lars von Trier olyat művelt velem, amit sokáig kívántam, de igazán sohasem kaptam meg. Beledöngölt a földbe, nagyon beledöngölt. A filmje, amiért rengeteg díjat söpört be és amit nagyon sokan illettek tiszteletteljes kritikával, olyan nem várt hatást gyakorolt, amit nehéz lesz elfelejteni. A történet hihetetlen egyszerű és most nem is fogok a kritikusok által használt szócséplésbe belemenni arról, hogy ez a film giccs parádé vagy sem. A világnak vége lesz, kisbolygó jön, mindenki meghal. Kisfilm az elején lenyűgöző, a testvérek közötti differencia meg nyilván az alkotó kivetülése a filmvászonra, a megható különbség depressziós ember és egészséges (?) ember között, a szexualitás természetessége stb. Ezek mind megfejthetőek. Viszont van valami, ami abszolút nem megfejthető, és én erről szeretnék beszélni. Ez pedig az ok, amiért az emberiség körében terjed a melankólia.

Azzal nyilván tisztában vagyunk, hogy amíg az élet halad és halad folyamatosan, addig a különböző akadályok által kiváltott stresszhelyzet bizonyos embereket betegségbe taszít. Ezt sokan depressziónak hívják. Azonban az én értelmezésemben a depressziós ember az, aki OK nélkül (vagy legalábbis nem világvégi probléma nélkül - ha már világvége) szomorú, ha úgy tetszik társadalmi zsinórvég tartós ideig. Ezzel már csak azért nem foglalkozom, mert ezek a dolgok többnyire fizikai síkon megfejthetőek, ez pedig az orvosszakmára tartozik, nem rám. Mert habár sokan depressziót emlegetnek a filmben élvezhető főhősnőnk kapcsán, ő nem depressziós. Legalábbis az én értelmezésemben. Mert hatalmas a különbség - még egyszer: az én értelmezésemben - a melankólia és a depresszió között. Elvégeztem a házi feladatot, tudom, hogy ez szakkönyvben egy és ugyanaz, meg hogy régen melankólia volt a neve a manapság depressziónak hívott betegségnek. De. Muszáj valahogy megkülönböztetni azt a személyt, akinek szimplán emberi mivoltjából adódóan a tökéleteshez van csak igazán érzéke. Ezt az embert muszáj elkülöníteni attól, aki pusztán fizikailag szenved bizonyos stressz okozta fájdalmaktól. És itt most nem arról van szó, hogy tiszteletlen lennék a depressziós emberekkel, sőt! Itt arról van szó, hogy nem keverem össze a két dolgot. A depressziós beteg, a melankólia meg betegít. Nem ugyanaz.
Szóval visszatérve magára a melankóliára. A helyzet az, hogy a tökéletes természeténél fogva nem létezik. Ezen a mai világon nincs tökéletes. Illetve van, az Jézus Krisztus, és az Úr. De persze ez most nem vallási kérdés. Indulva onnan, hogy nincs tökéletes, az az ember, aki a tökéletest tudja egyedül és kizárólag élvezni, az kudarcra van ítélve. Ezt egy ideig lehet bírni - zenével, droggal, szexszel - de nem sokáig. A melankólia kíméletes ugyan, de egy bizonyos idő után minden egyes földi dologban megmutatja arcát. Már csak egy vacsora kell (hogy a filmre is utaljak) és máris meglátszik: ez sem az igazi, hiába minden. 

De nincs minden hiába. Hiszen azért abban biztos vagyok, hogy ugyan tökéletes nincsen, de a melankólia is mulandó. Mert nem kell más, csak igaz szerelem. Ez ugyan nincsen benne Lars von Trier művében, de azért cinikusan megmutatkozik. Több szempontból is. Nekem például a hidas jelenetek arra utalnak, hogy az emberek nem tudnak a határaikból kilépni, így meggyógyulni sem tudnak. A hídon túl nekem maga Krisztus van. Nem tudtak átmenni a hídon egyszer sem, bűnösök maradunk. Vagyis a megoldás Jézus, és az ő igaz szerelme. Mert egyedül a világon ő volt képes tisztán szeretni. És most ez nem pusztán vallási kérdés. Tudunk-e mi emberek tisztán szeretni egyáltalán? Úgy értem, a világ efelé tendál-e? Ezek azok a kérdések, amiket nem tudok jelenleg megválaszolni, de Lars von Trier legalább a kérdéseket elárulta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.