Időről időre fel kell tűnnie az ember fiának, hogy minden amit kisgyermekként megszoktunk, a kényelem és a többi, hát megváltozott. Most már nem elég a kérdés, a kérdés minősége is fontossá vált. Azzal, hogy szimplán látjuk az igazat, már nem lehet túlélni. Ebben a gyenge lábakon álló világban, a megfelelő időben és a megfelelő módon kell feltenni a kérdést. Azt, hogy akkor most hogy is van. Hogy is van?

A mai napon, és minden egyes napon egyébként, ez a vers legyen az irányadó:

Őszinteség önmagaddal

Péntek van és álmos vagyok,
szégyellem magam ezért.
Hogy lehetnék sokkal több?
Ha nem döntök, majd más dönt.

Dél van és hideg,
az ember bőre remeg.
Az ajtó csukódik,
maradok még…

Az ajtón csak nézelődök,
mert kint lenni félek.
A súlyom a nyomást adja,
kevés az időm más bajára.

Pedig ismerek sok irányt.
Emberből láttam sokfélét.
Fiatal énem ellenére,
rólad is tudok sok mesét.

Mert többnyire egyszerű:
nem gondolkoztok,
nem értelmeztek,
és sajnos: őszinték sem vagytok.

Nem velem.
Nem mással.
Nem apáddal.
Nem anyáddal.
Nem itt és nem most,
hanem soha:
Önmagaddal!